A Múm egy experimentális indietronica zenét barkácsoló izlandi csapat, ami így műfaj meghatározásra vagy nem mond semmit sok embernek, vagy egyenesen el is riasztja őket, pedig érdemes elmerülni az elvont kis világukban, mert nagyon kevés ilyen zenével találkozni manapság. Ha nagyon akarnánk valamihez hasonlítani Björk-öt vagy Yann Tiersen-t nehezen lehetne megkerülni, de igazából egyikre se hajaz a Múm annyira, hiszen egy nagyon könnyen felismerhető, sajátos hangzásviláguk van.
Ez egyrészt köszönhető annak, hogy töménytelen mennyiségű hangszerrel dolgoznak, bele se kezdek a felsorolásukba, de tény, hogy a tradícionális, vagy kifejezetten népi hangszerek fúziója némi elektronikus feltéttel nagyon sajátos és szürreális összképet tár a hallgató elé, mintha Tim Burton gyerekszobájába csöppentünk volna.
Bár a csapat már 1997-ben megalakult, gyakorlatilag csak a fent látható Sing Along című számuk az egyetlen, ami klasszikus értelemben véve klippet is kapott magának. A csapat felállása és stílusa folyamatosan formálódott az évek során, és a kezdeti darkosabb, vészjósló és kifejezetten nyomasztó hangvételű számok újabban fellazultak és némileg vidámabbak lettek, mégha ehhez az álomszerű hangzásvilágukhoz hűek is maradtak az évek során.
Nem feltétlenül jellemző a vokál használata a csapatra, mégis két ilyen számot emeltem ki tőlük, amik talán a vidámabb, mainstreamebb vonalba esnek bele, mert sokaknak már ezekkel is nehéz megbarátkozni, nem hogy az elvontabb, keményvonalas alkotásaikkal, amiknek elég ha csak a címét írom le, már akkor is érezhető, hogy nem egy hétköznapi formációról beszélünk:
- The Smell of Today Is Sweet Like Breastmilk in the Wind
- They Made Frogs Smoke 'Til They Exploded
- The Ghosts You Draw on My Back
- The Land Between Solar Systems
- Dancing Behind My Eyelids
- Abandoned Ship Bells
A fenti két alkotás a 2009-es, illetve a 2007-es albumjaikon található meg, de aki fantáziát lát bennük, az szerintem szerezze be a teljes diszkográfiájukat, és válogasson magának össze egy saját kis anyagot, mert garantáltan nem fog az összes szám tetszeni, viszont az is biztos, hogy lesz egy pár, ami elnyeri a tetszését mindazoknak, akik nyitottak az ilyen kísérletező zenék felé. Én a magam részéről téli estékhez, esős vasárnap reggelekhez ajánlom a Múm-ot, de kifejezetten jó aláfestés átmulatott éjszakák utáni, kihalt utcás hajnali hazasétálásokhoz is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése