mindcandyz

2011. május 6., péntek

KÖLTÖZÉS

http://mindcandyz.posterous.com/

2011. május 3., kedd

Múm - Szürreális villámlátogatás egy izlandi gyerekszobában

A Múm egy experimentális indietronica zenét barkácsoló izlandi csapat, ami így műfaj meghatározásra vagy nem mond semmit sok embernek, vagy egyenesen el is riasztja őket, pedig érdemes elmerülni az elvont kis világukban, mert nagyon kevés ilyen zenével találkozni manapság. Ha nagyon akarnánk valamihez hasonlítani Björk-öt vagy Yann Tiersen-t nehezen lehetne megkerülni, de igazából egyikre se hajaz a Múm annyira, hiszen egy nagyon könnyen felismerhető, sajátos hangzásviláguk van.

Ez egyrészt köszönhető annak, hogy töménytelen mennyiségű hangszerrel dolgoznak, bele se kezdek a felsorolásukba, de tény, hogy a tradícionális, vagy kifejezetten népi hangszerek fúziója némi elektronikus feltéttel nagyon sajátos és szürreális összképet tár a hallgató elé, mintha Tim Burton gyerekszobájába csöppentünk volna.

Bár a csapat már 1997-ben megalakult, gyakorlatilag csak a fent látható Sing Along című számuk az egyetlen, ami klasszikus értelemben véve klippet is kapott magának. A csapat felállása és stílusa folyamatosan formálódott az évek során, és a kezdeti darkosabb, vészjósló és kifejezetten nyomasztó hangvételű számok újabban fellazultak és némileg vidámabbak lettek, mégha ehhez az álomszerű hangzásvilágukhoz hűek is maradtak az évek során.

Nem feltétlenül jellemző a vokál használata a csapatra, mégis két ilyen számot emeltem ki tőlük, amik talán a vidámabb, mainstreamebb vonalba esnek bele, mert sokaknak már ezekkel is nehéz megbarátkozni, nem hogy az elvontabb, keményvonalas alkotásaikkal, amiknek elég ha csak a címét írom le, már akkor is érezhető, hogy nem egy hétköznapi formációról beszélünk:

The Smell of Today Is Sweet Like Breastmilk in the Wind
They Made Frogs Smoke 'Til They Exploded
The Ghosts You Draw on My Back
The Land Between Solar Systems
Dancing Behind My Eyelids
Abandoned Ship Bells

A fenti két alkotás a 2009-es, illetve a 2007-es albumjaikon található meg, de aki fantáziát lát bennük, az szerintem szerezze be a teljes diszkográfiájukat, és válogasson magának össze egy saját kis anyagot, mert garantáltan nem fog az összes szám tetszeni, viszont az is biztos, hogy lesz egy pár, ami elnyeri a tetszését mindazoknak, akik nyitottak az ilyen kísérletező zenék felé. Én a magam részéről téli estékhez, esős vasárnap reggelekhez ajánlom a Múm-ot, de kifejezetten jó aláfestés átmulatott éjszakák utáni, kihalt utcás hajnali hazasétálásokhoz is.

2011. május 2., hétfő

Gnarls Barkley - Who's Gonna Save My Soul (LIVE @ Abbey Road)

2011. április 28., csütörtök

Nostalgia Critic - Gyerekkorunk műremekei görbetükörből

Ha valaki szereti a filmeket, sorozatokat, a nosztalgiát, a szarkasztikus (és néha over-the-top) humort és kellő angoltudást birtokában van, az rossz ember nem lehet, illetve kötelező (meg)ismernie a Nostalgia Critic-et és lelkes kis csapatát. A Nostalgia Critic nem más, mint Doug Walker egyik fiktív karaktere, aki hetente egyszer (általában szerdánként) elővesz a polcról egy régi gyerekkori klasszikust – legyen az animációs film, családi vígjáték, videójáték feldolgozás vagy csak korszakos etalon – és közel 20 percben úgy mutatja be az adott alkotást, hogy rávilágít az összes olyan hibára és logikátlanságra, amire akkoriban aligha figyeltünk fel, legalábbis nem ennyire koncepciózusan.

Az egész videóblogot – mert, hogy arról beszélünk – leginkább egy sitcomhoz vagy vígjátéksorozathoz tudnám hasonlítani, hiszen amellett, hogy heti 20 percben jelentkezik, még veszettül vicces is. Sikere szerintem abban rejlik, hogy úgy mutatja be a régi filmeket, hogy azok is, akik még csak nem is hallottak róluk, végigkövethetik simán a történetet, miközben jobban szórakoznak, mint a legtöbb egészestés agymosó-vígjátékon. Doug emellett elég jó színész is – bár ha egyetlen negatív kritikával kéne illetnem a produkcióját, akkor az az lenne, hogy néha túljátssza a szerepét – ami ugye szükséges az igazán jó szarkasztikus és cinikus poénokhoz. Tesztvideónak nézzétek meg a Pokemon Movie-t, mert ezt garantáltan nem látta senki (aki igen, az jelentkezzen, és magam ásom el), és mégis élvezhető a review-ja:

A Nostalgia Critic videóknak a http://thatguywiththeglasses.com ad otthont, ahol baromi nagy csapat gyűlt már össze, akik különböző területeken ügyködnek, így például a fantasy-, a képregény- és a videójátékőrültek is megtalálhatják a saját rovatukat, amiket hasonlóan vicces arcok visznek. Természetesen maga a Nostalgia Critic részleg is szélesedik az évek során, hiszem már több, mint 200 videót postoltak ki, köztük Top11-es listákkal (bár ezek közel sem annyira a vicces kategóriába tartoznak, inkább csak érdekesek és informatívak), illetve régi és új klasszikusok összehasonlítgatásával (pl a régi és új Batman filmeket, vagy a Gyűrűk Ura trilógiát az animációs verzióval).

Mint említettem, a honlapon rengeteg videoblog és rovat található, hiszen Doug-nak és társainak vannak más projectjei is, pl a 5 second movies, ahol 5 (néha valamivel több) másodpercben foglal össze híres filmeket, vagy a Bum Reviews, ahol egy hajléktalan bőrébe bújva istenít fel minden újonnan bemutatott blockbuster filmet, néhányat azért, mert valóban megérdemlik, néhányat pedig amolyan multiplexes, tahós, görbetükrös stílusban. Segítői közül szintén a filmes vonalon mozgó Nostalgia Chick-et, azaz Lindsay Ellis-t tudom ajánlani, aki eredetileg hasonló stílusban figurázott ki, főleg lányos filmeket, idővel azonban különböző témákat kezdett el boncolgatni köztük a Disney és a Dreamworks harcát az animációs filmek piacán vagy Roland Emmerich katasztrófafilmjeit tolta be a görbetükör elé. Lindsay egyébként egy pályázat során nyerte el a titulust az alábbi Pocahontas-bemutató videójával:

Végül pedig egy-két személyes kedvenc a Nostalgia Critic videóarchívumból, hogy megkönnyítsem az ismerkedést, persze értelemszerűen ez egy szigorúan szubjektív válogatás, így ha megtetszik nektek ez a rovat, akkor nyálazzátok át kedvetekre a teljes listát:

Christina Aguilera - Hurt

2011. április 15., péntek

The Art Of The Title - A főcímkészítés művészete

The Art Of The Title, avagy a Főcím Művészete. Ezen a néven hoztak nekünk létre kedves és műértő emberek hasonló jelzőkkel behatárolható siteot, ahol különböző filmes és sorozatos főcímeket nézhetünk meg. A főcímeket én mindig is nagyon tudtam értékelni, feltéve ha hozzáértő kezek gyúrták össze a felvezetést, mert ilyenkor egy jól eltalált atmoszférával, hangulattal nagyon könnyen be lehet rántani a nézőt, legyen az akár Tim Burton legújabb agymenése az elmaradhatatlan fogaskerekekkel, Tarantino puritán retros megoldásai vagy mondjuk a Forrest Gump-ban vágás nélkül repkedő toll.

Az oldal másik nagy előnye, hogy amolyan design-filmként is fel lehet fogni egy-egy alkotást, hiszen rengeteg olyan középszerű vagy konkrétan gagyi film is kaphat baromi jó főcímet, amit amúgy sosem néznénk meg, így viszont önmagában értékelhetjük azt is, ha jól sikerült. Természetesen egyaránt megtekinthetőek a klasszikus és a modernebb filmek főcímei is, ráadásul tényleg széles körből válogatnak, hiszen rendkívül sok stílus kap helyet az oldalon, és nem csak egy-két koncepcióba szerelmesek a szerkesztők. Mi sem mutatja be ezt jobban, mint az alábbi kis rövidfilmjük:

Akinek ez önmagában kevés lenne, az érdekes cikkeket, interjúkat is találhat az oldalon, vagy akár megnézhetjük egy-egy főcímnek az összeállítását különböző munkafázisok, layerek szerint is. Mindenképpen érdemes elkalandozni az oldalon, és elmerülni egy kicsit a főcímek - indokolatlanul félvállról vett - világában, mert bár az Emmy-n létezik ilyen kategória az újoncoknak, szerintem az Oscar-on is nyugodtan szerepelhetne ez külön kategóriaként.

Up In The Air